3.Nem hiszek a szerelemben...

3

Mint a villám úgy ugrottam ki az öléből, vonásaimat és heves légzésemet rendezgetni próbáltam nem sok sikerrel valamiért úgy ziháltam mint ha maratont futottam volna le.

-Mindjárt oda adom a füzetem, lemásolod a szöveget aztán elmész!-Szinte parancsoltam mire felszökött a szemöldöke szinte az egekbe szökött ráncos homlokot felvéve ezzel, valamiért kuncogni kezdtem, aranyos ez a srác de még is, olyan...olyan nem is tudom milyen.

-Rendben.-Húzta fel az orrát, remek most megsértettem.

Táskámból kivettem a füzetem és rá raktam az  íróasztalomra ahova leült nekem háttal és elkezdet írni.

Olyan fura...csak most ismertem meg de már is olyan érzéseim vannak mintha vonzódnék hozzá, hisz' olyan fess fiatal fiú bár ő biztos heteró tipikus csajok álma pasi viszont a legjobb srácok vagy melegek vagy foglaltak vagy papok...hmm

-Kész vagyok tessék.-Adta oda a tárgyat amit elmerítettem adidas táskámba.

Nem ment ki hanem a könyveimet kezdte el nézni amik a szekrényem polcain voltak tele, mind szerelmes regény nyálasabbnál nyálasabbak de én nagyon szeretem őket olyan romantikusak és természetesen az Alkonyat is köztük van, miért is ne?

-Hiszel a szerelemben?-Fordult felém fölmutatva az Alkonyat harmadik kötetét.

-Igen, hiszek abban hogy minden embere rátalál a szerelem, talál egy olyan embert akiért tűzbe ugornia, akiért odaadná az életét és addig szeretné míg testéből az élet legutolsó és legapróbb szikrája is kihűl hogy felszálljon a mennybe.Te hiszel benne?-Rá mosolyogtam.

-Nem, szerintem hülyeség az egész amit mondtál, nem létezik az hogy egy ember magánál bárkit is jobban szeressen mindig te magad vagy az első saját magad senki más, az ember olyan hiú és önző hogy nem áldozná fel az életét senki másért, és az sem létezik amik ezekbe az ócska könyvekbe vannak, nem létezik ilyen hatalmas szeretet, magyarul nem hiszek a szerelemben.-Rakta vissza a kemény borítású könyvet.

-Ezt nem fogom megcáfolni minden embernek más a véleménye, van aki hisz benne és van aki nem, senki sem egyforma ahogy mi sem.-Álltam fel és kőkeményen álltam szúrós nem tetsző pillantását.

-Ostoba vagy és ha hiszed ha nem mi jobban hasonlítunk mint hinnéd, csak még nem bontakoztál ki annyira hogy ezt te is belásd!-Jött hozzám közelebb.

-Pár órás ismertségtől ne merj rólam véleményt nyilvánítani.-Ki húztam magam és pontosan elé léptem.

-Erre csak annyit mondanék hogy kiismerhető vagy Louis, csak rád kell nézni és az ember máris tudja hogy te is lázadó lennél ha ki tudnál bontakozni és tudod attól hogy jó génekkel és ésszel áldott meg az Úr még nem leszel boldog mert nem vagy olyan amilyennek lenned kéne!-Kicsit lejjebb hajolt miközben folyamatosan a szemembe nézett.

-Tévedsz olyan vagyok amilyennek lennem kell és szeretek ilyen lenni.-

-Nem nem szeretsz, a szemedbe van írva.-Még közelebb hajolt azt reméltem megfog csókolni de nem tette csak szemezett velem semmi mást olyan meghitt volt, vágytam arra hogy megcsókoljon.

-Louis mi csináltok?-Jött be Lottie, fenébe.

Elpirultan fordultam felé és léptem hátra.

-Semmit húgi csak beszélgetünk.-

-Tuti csókolózni akartatok!-Mosolygott ránk sejtelmesen.

-Nem akartunk.-Kuncogtam.

-De ő is fiú te pedig meleg vagy.-

-Lott kérlek értsd meg attól hogy én meleg vagyok ő nem biztos hogy az.-Ráztam meg a fejem.

-Tudom de naaa csak szeretném hogy bepasiz!-

-Én is de nem lehet, apának nem tetszene.-

-Mert apu hülye!-

-Lottie ne beszélj így!Édesapánk miatt mindenünk meg van amit csak kiejtünk a szánkun szóval ne mondj rá csúnyát!-Szidtam le de ismerem, nem fog tágítani.

-De Boo!Én már unom hogy nem törődik velünk és hogy minden feltételének meg kell felelnünk!-Ahj ilyenkor olyan kislányos!

-Ne nyávogj és menj vissza!Nem szeretnék veled vitatkozni cukim.-

-Gyenge és félős vagy Boo!-Megfordult és ott hagyott, nagyszerű!Ez kellet nekem!Égessen le egy ilyen szép pillanat után!Csak a hülyeségeit fúja.

-Bocsájts meg a húgom miatt, ő Georgia példáját akarja követni aki elköltözött.-Sóhajtottam és ránéztem, kuncogni kezdett.

-Még is mi olyan vicces?-Tettem csípőre a kezem.

-Ez az egész azt hitte meg akarlak csókolni.-Hangosan felröhögött, áucs ez fájt.

-És ez miért olyan nevetséges?Annyira ronda azért nem vagyok!-Szegtem fel az orrom.

-Ne értsd félre Lou helyes vagy meg kurva jó a segged de nem vagy az esetem, túl félős vagy és hogy is mondjam...unalmas.-

-Kösz.-Forgattam meg a szemem.-De most már menj!-Mutattam az ajtó felé, ha anyám látna leszidna mert bunkó vagyok Jézusom....

Intett egyet és nevetve elhagyta a szobát...ki se kellet kísérnem hál' Istennek!

Szóval unalmas mi?Hát rendben én  teszek ellenne hogy ne legyek unalmas...de ehhez kelleni fog Georgia....