3.Nem hiszek a szerelemben...

3

Mint a villám úgy ugrottam ki az öléből, vonásaimat és heves légzésemet rendezgetni próbáltam nem sok sikerrel valamiért úgy ziháltam mint ha maratont futottam volna le.

-Mindjárt oda adom a füzetem, lemásolod a szöveget aztán elmész!-Szinte parancsoltam mire felszökött a szemöldöke szinte az egekbe szökött ráncos homlokot felvéve ezzel, valamiért kuncogni kezdtem, aranyos ez a srác de még is, olyan...olyan nem is tudom milyen.

-Rendben.-Húzta fel az orrát, remek most megsértettem.

Táskámból kivettem a füzetem és rá raktam az  íróasztalomra ahova leült nekem háttal és elkezdet írni.

Olyan fura...csak most ismertem meg de már is olyan érzéseim vannak mintha vonzódnék hozzá, hisz' olyan fess fiatal fiú bár ő biztos heteró tipikus csajok álma pasi viszont a legjobb srácok vagy melegek vagy foglaltak vagy papok...hmm

-Kész vagyok tessék.-Adta oda a tárgyat amit elmerítettem adidas táskámba.

Nem ment ki hanem a könyveimet kezdte el nézni amik a szekrényem polcain voltak tele, mind szerelmes regény nyálasabbnál nyálasabbak de én nagyon szeretem őket olyan romantikusak és természetesen az Alkonyat is köztük van, miért is ne?

-Hiszel a szerelemben?-Fordult felém fölmutatva az Alkonyat harmadik kötetét.

-Igen, hiszek abban hogy minden embere rátalál a szerelem, talál egy olyan embert akiért tűzbe ugornia, akiért odaadná az életét és addig szeretné míg testéből az élet legutolsó és legapróbb szikrája is kihűl hogy felszálljon a mennybe.Te hiszel benne?-Rá mosolyogtam.

-Nem, szerintem hülyeség az egész amit mondtál, nem létezik az hogy egy ember magánál bárkit is jobban szeressen mindig te magad vagy az első saját magad senki más, az ember olyan hiú és önző hogy nem áldozná fel az életét senki másért, és az sem létezik amik ezekbe az ócska könyvekbe vannak, nem létezik ilyen hatalmas szeretet, magyarul nem hiszek a szerelemben.-Rakta vissza a kemény borítású könyvet.

-Ezt nem fogom megcáfolni minden embernek más a véleménye, van aki hisz benne és van aki nem, senki sem egyforma ahogy mi sem.-Álltam fel és kőkeményen álltam szúrós nem tetsző pillantását.

-Ostoba vagy és ha hiszed ha nem mi jobban hasonlítunk mint hinnéd, csak még nem bontakoztál ki annyira hogy ezt te is belásd!-Jött hozzám közelebb.

-Pár órás ismertségtől ne merj rólam véleményt nyilvánítani.-Ki húztam magam és pontosan elé léptem.

-Erre csak annyit mondanék hogy kiismerhető vagy Louis, csak rád kell nézni és az ember máris tudja hogy te is lázadó lennél ha ki tudnál bontakozni és tudod attól hogy jó génekkel és ésszel áldott meg az Úr még nem leszel boldog mert nem vagy olyan amilyennek lenned kéne!-Kicsit lejjebb hajolt miközben folyamatosan a szemembe nézett.

-Tévedsz olyan vagyok amilyennek lennem kell és szeretek ilyen lenni.-

-Nem nem szeretsz, a szemedbe van írva.-Még közelebb hajolt azt reméltem megfog csókolni de nem tette csak szemezett velem semmi mást olyan meghitt volt, vágytam arra hogy megcsókoljon.

-Louis mi csináltok?-Jött be Lottie, fenébe.

Elpirultan fordultam felé és léptem hátra.

-Semmit húgi csak beszélgetünk.-

-Tuti csókolózni akartatok!-Mosolygott ránk sejtelmesen.

-Nem akartunk.-Kuncogtam.

-De ő is fiú te pedig meleg vagy.-

-Lott kérlek értsd meg attól hogy én meleg vagyok ő nem biztos hogy az.-Ráztam meg a fejem.

-Tudom de naaa csak szeretném hogy bepasiz!-

-Én is de nem lehet, apának nem tetszene.-

-Mert apu hülye!-

-Lottie ne beszélj így!Édesapánk miatt mindenünk meg van amit csak kiejtünk a szánkun szóval ne mondj rá csúnyát!-Szidtam le de ismerem, nem fog tágítani.

-De Boo!Én már unom hogy nem törődik velünk és hogy minden feltételének meg kell felelnünk!-Ahj ilyenkor olyan kislányos!

-Ne nyávogj és menj vissza!Nem szeretnék veled vitatkozni cukim.-

-Gyenge és félős vagy Boo!-Megfordult és ott hagyott, nagyszerű!Ez kellet nekem!Égessen le egy ilyen szép pillanat után!Csak a hülyeségeit fúja.

-Bocsájts meg a húgom miatt, ő Georgia példáját akarja követni aki elköltözött.-Sóhajtottam és ránéztem, kuncogni kezdett.

-Még is mi olyan vicces?-Tettem csípőre a kezem.

-Ez az egész azt hitte meg akarlak csókolni.-Hangosan felröhögött, áucs ez fájt.

-És ez miért olyan nevetséges?Annyira ronda azért nem vagyok!-Szegtem fel az orrom.

-Ne értsd félre Lou helyes vagy meg kurva jó a segged de nem vagy az esetem, túl félős vagy és hogy is mondjam...unalmas.-

-Kösz.-Forgattam meg a szemem.-De most már menj!-Mutattam az ajtó felé, ha anyám látna leszidna mert bunkó vagyok Jézusom....

Intett egyet és nevetve elhagyta a szobát...ki se kellet kísérnem hál' Istennek!

Szóval unalmas mi?Hát rendben én  teszek ellenne hogy ne legyek unalmas...de ehhez kelleni fog Georgia....

2.Hogy ismerjem ki?Olyan bonyolult ez a fiú....

2

-Gyere, elsőnek megmutatom a kémia termett, itt van pontosan mellettünk, szerintem nem kell bemenni majd kémia órán megnézed, aztán mellette van a fizika terem,a biosz terem,....

Körbe kísértem a suliban és elmondtam mi hol van, mindig csak egy hmm-t vagy egy okét mondot ami kissé idegesített de nem tette szóvá,nem lett volna udvarias dolog, utoljára a tornacsarnokot hagytam.

-És ez itt a torna terem, hatalmas és borzalmasan kimerítő dolgokat csinálunk itt.-Kacagtam fel.

-Nos kösz, de lehet egy kérdésem?-

-Persze.-Mosolyogtam rá.

-Miért jársz ilyen furán?-Jegyezte meg kissé gúnyosan.

-Párdon?-

-Furcsán jársz.-Jegyezte meg újra.

-Már én kérem a bocsánatod, de ezt hogy érted?-Vontam fel az orrom.

-Nem tudom, de te máshogy mész komolyan mintha egy divatbemutatón sétálnál vagy nem tudom.-Rázza meg a fejét.

-Csak elegánsan járok, tán már ez is gond?-Húztam fel fél szemöldököm.

-És a beszédet is, olyan más tök idegesítő lazíts egy kicsit legyél slampos.-Bokszolt vállba.

-Nem tehettem.-Ráztam meg a fejem  majd folytattam.-Tudod nem mindenki engedheti el magát és lazulhat, az én családom nem engedi a lazítást nálunk mindenki kőkeményen dolgozik és tanul, kivéve Gergoiát ő maga az ördög a családomban, de én nem ő vagyok, mindig 100% nyújtok és ez sosem lesz más kép, én a tökéletesre hajtok, csodálatos család és vagyoni háttér.-

-Melegként nem hiszem hogy olyan jó családod lenne, hisz' a gyerekeid nem vér szerintiek lennének.-

-Igaz de ki mondta hogy egy férfi mellet fogok megállapodni?-

.Mondjuk a nemi identitásod?-Kérdezte flegmán.

-Az nem jelent semmit, édes apám nem hagyná hogy a saját nememmel kezdjek kapcsolatot.-

-Még el sem mondtad nekik?-

-De és el is fogadták, legalábbis anya.-Rántottam meg a vállam.

-És apukád?-Ült le a lelátóra.

-Nos azt mondta hogy ez csak kíváncsiság, és majd benő a fejem lágya.-Ültem le mellé.

-Nem hiszem hogy az lenne, hé volt már fiúd?-Fordult felém izgatottan.

Hát ebbe meg mi ütött?

-Igen de csak egy hétig mert csak poén volt ez az egész és megszívattak az egész iskola előtt.-Össze facsaródott a szívem ahogy vissza gondoltam arra a napra...de gyorsan kivertem a fejemből mindent.

-Óhh mi történt?-

-Nem nagyon szeretnék róla beszélni.-Mosolygok rá fanyarul.

-Renden akkor majd máskor amikor megbízol bennem.-Arc élei felfelé görbültek ezzel előkerültek a gödröcskéi, milyen kis fiússá teszik őt.

Milyen édes....

-Honnan veszed hogy megfogok benned valaha bízni?Nem is ismerlek csak váltottunk pár szót és körbevezettelek, miért gondolod azt hogy meg akarlak ismerni?-Fontam össze a karjaim.

-Csak rád kell nézni Louis, mindent tudni akarsz rólam, a szemedbe van írva.-Azzal felkelt és ott hagyott sokkos állapotban.

Azta....ezt azért....

Megráztam a fejem hogy észhez térjek aztán felálltam és visszamentem a terembe még van négy perc a szünetig, de sajnos pont kicsengőre estem be, Harry a helyén ült....

-ÁÁáá Louis jól vagy?Harold mondta hogy nem érezted jól magad ezért kimentél a mosdóba.-Mosolygott rám Mr.Clifford.

-Ööö igen persze tanár úr, semmi gond csak kicsit émelyegtem.-Mosolyodtam el.

-Nos rendben, diákok mehettek szünetre Louis és Harold ti pedig gyertek és írjátok le az anyagot.-Rám mosolygott és oda adta a kis füzetét, leültem a székemre Harry mellé a kis jegyzetet középre raktam hogy le tudjuk másolni, én egyből neki kezdtem viszont Harry....ő csak firkálgatott.

-Miért nem írod?-Suttogtam.

-Mert így lesz indokom veled találkozni délután hogy lemásoljam rólad.-Kacsintott én pedig elpirultam és folytattam a körmölést de azért még morogtam egy okét.

Miért akar velem találkozni?nem értek semmit tiszta rejtély ez a fiú, meg akarom fejteni.

A többi óra a szokásosan telt, piszkáltak, figyeltem kaptam pár ötöst semmi új de amikor ki akartam menni Harry megállított.

-Na akkor ehetünk hozzátok?-Karolja át a vállam, megrezzenek közvetlensége miatt de ezt sem teszem szóvá.

Lassan de biztosan odaértünk.

-Gyere be és kérlek illedelmesen köszönj!-

Bólintott, bejött velem.

-Meg jöttem és itt van egy osztálytársam is!-Mentünk be a nappaliba ahol anyum laptopozott, de amint meghallotta a hangomat rám nézett aztán a göndörkére.

-Sziasztok!-Egy kisebb fintor volt az arcán amikor végig mérte a vendégem akit oldalba könyököltem.

-Jó napot kívánok asszonyom,Harry Styles vagyok.-Hajolt meg.

Mi a fene?Ő ilyet is tud?

-Üdvözöllek Harold.-Mosolygott rá.

-Mi felmegyünk mert Harrynek le kell másolnia az órai munkát, gyere bongyori.-Kuncogtam.

-Louis!Ne légy tiszteletlen!-Szólt utánunk anyám.

-Nos ez a szobám!-Nyitottam ki az ajtót, Harry nem zavartatta magát és elterült az ágyamon engem pedig magára rántott.

Az normális hogy elpirultam és bizsereg a hasam?

----------
Peace and Love!

Itt is vagyok a második részel!Szombaton akartam hozni de holnaptól keddig nem fogok ráérni ezért ma megírtam :D remélem tetszett nektek :D
Véleményeket kommentben várom :D

1. Az új fiú aki nem is olyan rossz fiú.

1

Hajnal van és én itt ülök és rettegek, nem merek bemenni az iskolába, félek hogy bántani fognak, mert mindig ezt teszik de csak azért mert meleg vagyok, mi másért?A mai világban ha egy kicsit is más vagy akkor kiközösítenek és megvettnek, óóó de ha még okosabb is vagy náluk az teszi be a kiskaput a nagymenőknél!Na és persze ezért is megkapom a tipikus stréber beszólásokat, mi meglepő nem?Szerintem se, de a mai nap jön egy új gyerek az iskolába és természetesen nekem kell körbe vezetnem, ki másnak?Hisz' mindig a drága Louis Tomlinson kíséri körbe az újakat mert ő olyan jó és okos meg kedves, hát igen sajnos ilyen vagyok de nem tehetek ellene, az illemet belém nevelték, nem görnyedek mindig felhajtott fejjel és kihúzott háttal sétálok, sosem vagyok csámpás úgy lépkedek mint egy modell és egy minimálisan riszálom a csípőm, beszéd közben mindig a társam szemébe nézek, sose vágok más szavába, kedves vagyok minden egyes emberel még az olyanokkal is akik nem érdemlik meg, de van, ilyen vagyok ilyenek kell szeretni, bár nem mint ha szeretne valaki a családomon kívül, bár szerintem Georgia nem nagyon kedvel, nem csodálom, ő lázadó.Néhány perc múlva három kopogást halottam meg az ajtó felől.

-Tessék?-Szóltam ki.

-Édesem, ideje fel kelni fél hét.-Csilingelt édes anyám hangja.

-Rendben!-Válaszoltam s kikeltem az ágyból bementem a fürdőbe és elintéztem a reggeli dolgokat mint a fogmosás, fogselymezés meg hasonlók aztán egy kis zselével felállítottam a hajam, vissza mentem a szobámba majd a szekrényemből kivettem egy egyszerű fekete inget fehér gombokkal, ehhez pedig egy hófehér tapadós nadrágot.

Nem értem miért nem kellek senkinek, vonzó fiatal vagyok....

Egy nagy mosollyal az arcomon felkaptam a táskám és lesiettem az ebédlőbe.

-Jó reggelt!-Köszöntem mindenkinek akik egy biccentéssel viszonozták gesztusom mert tele volt a szájuk.

-Sajnálom, ma nem fogok reggelizni nem vagyok éhes.-

-Nem baj, de akkor indulj el és akkor apádnak nem kell elvinnie.-Válaszol anyám.

-Rendben.-Felkaptam az egyszerű Vans cipőm s már el is tűntem, semmi kedvem nincs velük lenni, folyamatosan csak a pénzről dumálnak ami engem ki ideggel, ja hogy még nem említettem?Édes apám egy hatalmas könyv kiadó vezérigazgatója és ezért elégé vagyonosak vagyunk.

Szedtem a lábam az iskola felé hogy minél előbb beérjek és így megúszhatom a piszkálást, de sajnos nem volt szerencsém amint beléptem egy foci labda repült az arcomba, és a földre zúgtam, szerencse hogy már nem vagyok szemüveges.A körülöttem lévők hangos nevetésben törtek ki ezzel még jobban megszégyenítve engem, persze miért is ne?Már reggel fél nyolckor szekálnak így kell ezt, ám most volt valami fura, a vihorászások elhalkultak és már csak kemény cipősarok kopogást hallottam, egy kéz nyúlt felém amin egy kereszt tetoválás volt és két ezüst gyűrű, felnéztem s a nap egy ideig vakított de aztán kirajzolódott az ismeretlen alak, göndör csokoládé barna haj ami kicsit előre lógott, csodás szinte már igéző méregzöld szemek, kissé hegyes orr, formás hívogató rózsaszín ajkak, csontos arc, mintha egy festményt látnék, tekintettem lejjebb vezettem fekete testhez álló póló a bal karján rengeteg tetoválás s a jobbon is van pár, lábait egy fekete szűk farmerrel fedte el mintha' a második bőre lenne és ezt egy barna bokacsizmával tetőzte be, tiszta műalkotás ez a fiú.

-Hé jól vagy?-Mosolygott rám csábosan, ha a fizika engedné itt helyben elolvadnék magától a kinézetétől és a szokatlanul mély hangjától.

-ÖÖ izé persze.-Nem találtam a szavakat, elvette az összes logikám és kibúvóm a csodálatossága.

-Gyere segítek.-Kuncogott s derekamnál fogva felhúzott.

-Köszönöm.-Biccentettem és indulni készültem de akkor megszólalt Canady:

-Na mi van buzikám?Csak nem tetszik az új fiú?Áll is a cerkád nem?-Szavai rosszul estek mint mindig de nem törődtem vele, semmi értelme hogy bajba keveredjek, pláne nem egy ilyen tuskó miatt aki átvert a köbön.

-Miért nem szólsz vissza?-Kérdezte kedvesen a segítőm.

-Mert nincs értelme.-Néztem rá majd ott hagytam s a terem felé kezdtem sétálni.

Ő az új fiú?Őt kell körbe vezetnem?Remélem nem fog faggatni ez az egész miatt, nem kell hogy ő is piszkáljon, bár kedves volt velem nem biztos hogy megtenné. bár én bárkiből kinézek bármit sokan félre vezettek már.

Leültem a helyemre és előpakoltam, irodalom óra lesz, a kedvencem!Imádom a költőket és az írókat és ahogyan a tanár Mr.Clifford meséli illetve előadja egyszerűen csodálatos ahogy telt ajkait elhagyják a rímek, sose tudja más elvonni a figyelmem még mázli hogy ő az ofőnk is.

-Szia, leülhetek?-Ébreszt fel ábrándozásomból egy mély hang, ez ő!

Felnéztem rá egy mosollyal.

-Hát persze foglalj helyet.-

-Köszönöm.-Leült és elkezdet engem bámulni.

-Te vagy Louis igaz?-

-Igen én vagyok, miért?-

-Mert neked kell körbevezetned.-Kuncogott, milyen édes.

-Tudom.-Bólintottam.

-Harry vagyok Harry Styles.-Nyújt felém kezet amit elfogadok majd megszólalok.

-Louis Tomlinson.-Rázom meg.

-A suli strébere, Harry nem ajánlom hogy vele barátkozz a végén még te is buzi leszel és még stréber is.-Lökött le a székről Max.

-Majd eldöntöm én hogy kivel barátkozom.-Harry felsegített, ismét én pedig csak elpirultam.

-Köszönöm, megint.-Hajtottam le a fejem, még sosem csináltam ilyet, mindig megadtam a tiszteletet de most valahogy nem tudok ránézni.

-Ugyan már semmiség!-

-Diákok!Üljetek le!Ma jött egy új diák az osztályba és szeretném ha bemutatkozna, Harold kérlek gyere ide ki és mesélj magadról néhány dolgot.-Mindenki leült a göndör pedig kiment a tanári asztal mellé.

-Szasztok!Harry Styles vagyok!Redditch-ból jöttem mert a szüleim ide költöztek és én meg jöttem velük nyilván, tizennyolc éves vagyok február elsején születtem és a csillagjegem Vízöntő, nos mást nem nagyon tudok mondani.-Köszörülte meg a torkát, majd vissza ült mellém.

-Nagyon röhejes voltam?-Fordult felém.

-Dehogy voltál az, szerintem egész bátor volt hogy ki mertél állni.-

-Köszönöm Lou.-Furcsáltam hogy a becenevemen szólít de nem tettem szóvá, lehet hogy benne egy új barátra fogok szert lelni.

-Tényleg Louis!Megkérhetlek arra hogy vezesd körbe Haroldot?A szünetbe meg lediktálom neked a tan anyagot!-Szólít fel Mr.Clifford.

-Óh hát persze tanár úr és köszönöm!-Álltam fel és Harrynek biccentve hogy kövessen elhagytuk a termet.

------------
Peace and Love!

Íme itt az első rész remélem nem okoztam csalódást :D
Az eddigi véleményeket kérlek írjátok le kommentbe :D
Köszönöm! <3